CV

Aki évtizedekben méri a szakmai tapasztalatát az bizony sokat tudna írni, de ilyenkor már azt is tudja az ember, hogy feleslegesen tenné.

Úgyhogy szorítkozzunk az érdekességekre.

1983 óta dolgozok a saját cégemben, eleinte szerzői jog szerint, aztán Bt. majd Kft. formációban.

Korai referenciamunkáink többsége termelővállalatoknál volt, így a termelésirányítás és termelésszervezés terén már (túl)sok évtizedes tapasztalattal rendelkezem. Valami véletlen folytán a könnyűiparhoz kötődtünk. A kötődés annyira kölcsönös volt, hogy Soproni Faipari Egyetem diákjai által alapított Öreg Fás Diákok Egyesülete a nejem Őnagyságát és engem “tiszteletbeli fásokká” választotta. Félek ma már nincsenek ilyen partneri kapcsolatok, ilyen találkozók és ilyen táncesték (-:

Kifejezetten könnyűipari termelésirányítási rendszereket írtam. Volt olyan telepítésünk, amely 14 év alatt öt igazgatót, hat főkönyvelőt és egy rendszerváltást is túlélt. A legtöbb nagy gyár ezt a rendszert használta. Aztán ellátogattam egy müncheni kiállításra ahol tanulmányozhattam egy termelésirányítási rendszert a hozzá tartozó „színdarabbal” együtt. Hazajöttem és befejeztem a szoftverfejlesztést, mert úgy ítéltem meg, hogy ezzel nem tudok versenyezni. Ezt a rendszert úgy hívták, hogy SAP. Érdekes módon a börtönök is rákaptak a rendszeremre, ahol még nagyon sokáig üzemelt. Mi arra készültünk, hogy le kell gyártani 10 000 lakás bútorzatát, amihez nem egy kifejezetten vevőorientált gyártás tartozott. A börtönöknek pont jó volt, ők ugyanígy dolgoztak (és dolgoznak ma is), csak kisebb a termelési volumen. Meg kell mondanom, hogy pl. a Sopronkőhidai Fegyházban folyó munkánk kifejezetten érdekes volt. A rendszer azért tudott megmaradni, mert időközben az egyik dutyiban annyira betanult mellettünk egy szakember, hogy át tudta venni a kisebb fejlesztéstéseket és üzemeltetést.
De dolgoztam például a Gardénia Csipkefüggöny Gyárnak, ami pályafutásom legszebb gyára volt. Egy műszaki csoda! És aki már nem láthatja az ott gyártott fantasztikus csipkefüggönyöket, az aligha tud elképzelni egy “igazi” függönyt.
Most valami nyamvadt áruház van a helyén.

Aztán sorolhatnám…dolgoztam anno a Kiváló Áruk Fórumának, ahol a szoftvereket teszteltem, érdekes munkát végeztem a 1994-es választásban, ahol a szoftver technológiát írtam, dolgoztam abban a csapatban, ahol gépi kódból visszafejtettük az ISIS operációs rendszer és átírtuk multi taszk-os, multi user-es rendszerré. Voltam igazságügyi szakértő. Valószínűleg szakértőként én vittem az első szoftver termékfelelősségi pert is.

Dolgoztam multiknak. Jópofa volt az első ilyen együttműködés. Úgy kezdődött, hogy Balázs kollégánk leszállított és üzembe-állított két nyomtatót. Ez a gyerek fene jól nézett ki. Egy kifejezetten férfias, sportos felépítésű, mosolygós fiatalembert kell elképzelni. Úgyhogy a könyvelő hölgyek ettől kezdve ragaszkodtak ahhoz, hogy mindig őt hívják (-: Egyszer felmerült a kérdés, hogy ért-e valaki közölünk a levelező szerverekhez. Akkor kerültem én is oda. Hétvége volt, Moszkvából koordinálták a munkát. Leültem a gép elé, rámeredtem a képernyőre, görgettem fel és le, majd megkérdeztem, hát ez mi nyavalya? A srác nyomban pánikba esett…..de hisz te vagy a szakértő. Azért kinyögte. Ez a cég 300 telephelye. Na, akkor meg én estem pánikba. Aztán valahogy ott-ragadtam. Egyszer hívat az igazgatónő, hogy kirúgták az informatikus főnököt, aki mellesleg még az egyiptomi telephelyen is vezetett be vállalatirányítási rendszert. Ettől kezdve már Ő kérte, hogy oldjuk meg ezt, meg azt, aztán meg amazt is és ha már így alakult, akkor mindent. Megoldottuk. Egyszer szólt, hogy átköltözik a cég, oldjam meg. Megoldottuk, egy órát állt az informatikai rendszer. Aztán szólt, hogy építenek egy gyárat. Hozzáadtuk a teljes informatikáját (tokkal-vonóval). Aztán kitalálták, hogy ide költözik az európai vezetés. Ideköltöztettük. Az informatikai igazgató feladatkört láttam el évekig úgy, hogy volt egy Balázsra alapozott karbantartási szerződésünk (: Volt rendes főnököm is, először Moszkvában, aztán Lengyelországban. Dolgoztam törökökkel meg pl. még kínaiakkal is. Egyszer felvettem a telefont és bele csicsergett Lin-Lin. Egy büdös szót nem értettem belőle. Kértem írja le mit akar. Aztán a kereskedelmi igazgató srác kiment meglátogatni őket. Szóltam neki nézze már meg nekem, hogy ez a Lin-Lin fiú-e vagy lány. Nagyon foglalkoztatott a kérdés. A hangjából nem tudtam eldönteni, de a nevéből meg az írásából sem. A srác visszajött, kérdeztem is nyomban mit látott. Azt mondta, hogy a franc se tudja, de lehet, hogy lány.
22 felső vezetőt rúgtak ki mellőlem, amíg együtt dolgoztunk és soha senki nem kérdezte, hogy milyen jogon ugráltatom őket. Valahogy így jelenik meg a gyakorlatban az-az elv, hogy mindenki a képességének megfelelő munkát kap a cégnél.
Amikor a cég elérte a tervezett piaci részesedését már csak ketten voltunk a régiek közül, az igazgatónő és én.
Ekkor magukra húzták az APEH-et, majd tőlünk is megváltak.

Azt hiszem a legtöbb feladatom kuriózum volt, talán nem is volt két egyforma munkám.

Ma már csak szakértőként dolgozom. Ha lehet egyéni vállalkozóként számlázom, de van egy Londoni cégem is.

Van fizikus diplomám az ELTE TTK-ról. Ez fantasztikusan jó szemléletet és bivalyerős matematikát adott.
Van egy Számítógépes Termelési, Szervezési és Gyártási diplomám a Műegyetemről. Ez piros.
És van egy katonai főiskolám Nyíregyházáról, századosi ranggal, ami a civilek számára elérhető legmagasabb rendfokozat.

Üdv.
Kupán Károly