Hogyan termeljünk sokkal hatékonyabban?

Még a hazai középvállalkozásaink sem érik el a negyedét nyugati hasonló méretű cégek termelékenységének, a kisebbek pedig meg sem közelítik azt. Ennek számos oka van, pl. a robotok és korszerű gépek hiánya, a képzetlen munkaerő, és pl. – amiről most beszélni fogunk – a nem specializált termelésirányítási rendszer.

Van néhány annyira általános termelésirányítási rendszer, amely számos iparágat le tud fedni, de ezek túl drágák a legtöbb KKV számára. Van olyan egyedi rendszer, ami csak arra alkalmas, amire fejlesztették. (Vizsgáltam olyan nyomdaiparai rendszert, amelyet még egy másik nyomda számára sem hajlandó testreszabni a fejlesztő).  Ha egy ügyviteli rendszert egyedileg kell kifejleszteni vagy jelentős testreszabást igényel az üzembeállítása, akkor valószínűleg a befogadó cég – alacsony innovációs képességre visszavezethető – hibás működésével állunk szembe, de ez nem feltétlenül igaz a termelésirányítására.

A legtöbb helyen olyan termelésirányítási rendszer üzemel, amelyet egy konkrét iparágcsoportra készítettek és ezt szabják testre a beszállítók. Az iparágcsoportot általában az első megrendelő határozta meg J Ez különösen igaz a magyar rendszerekre.

A termelésirányítási rendszer kiválasztása, módosítása és üzembeállítása a legnehezebb feladatok egyike, ugyanakkor itt lehet a legnagyobb kárt okozni.

A számítógépes termelésirányítási rendszer kiválasztásánál három alapesetre célszerű készülni:

  1. van ERP rendszer és annak van termelésirányítási modulja,
  2. nincs ERP rendszer,
  3. van ERP rendszer, de annak nincs termelésirányítási modulja.

 

  1. Az első esetben azt kell megvizsgálni, hogy a meglévő termelésirányítási modul alkalmas-e a követelmények kielégítésére. Ha a meglévő rendszer iparágcsoportja is más, akkor bizony nem tanácsolható annak használata, de már nem kezelhető úgy a helyzet, mintha nem lenne termelésirányítási modul. Egy iparágcsoporton belül is ritkaságszámba megy, hogy a meglévő rendszer csont nélkül alkalmas egy új pályázó számára, akkor is, ha a beszállító telepítette már a rendszert ugyanolyan termék,- és eszközstruktúrával rendelkező másik cégnek (ami egyébként egy ritka szerencsés eset).

Ha a meglévő rendszer iparágcsoportja azonos, akkor a követelmény megfogalmazásánál az ERP rendszert és a meglévő gyártást egyidejűleg kell tanulmányozni. Ilyenkor a fő feladat egy olyan alkalmazásgazda biztosítása, aki – együttműködő légkörben – képes a cég szakmai érdekeit képviselni a beszállítóval szemben.

  1. Ha nincs még ERP rendszer, akkor a termelésirányítással lehet kezdeni, mert a KKV szinten a számviteli és értékesítési rendszer kiválasztása és üzemeltetése lényegesen egyszerűbb feladat.
  2. Ha van már hosszabb ideje jól működő ERP rendszer, de annak nincs gyártási modulja, akkor a legcélszerűbb ezt a rendszert tovább fejleszteni.

 

A két utolsó eset lényegében ugyanaz.

Ilyenkor első lépésben fel kell mérni, hogy a fogadó cég mely eljárásai alkalmasak a továbbvitelre, melyek szorulnak fejlesztésre és milyen módszereket, szokásokat kell elvetni.

A következő legfontosabb lépés ennek elfogadtatása. Számolni kell azzal, hogy minél gyorsabb változtatást célzunk meg, annál nagyobb lesz az ellenállás (a hatás ellenhatás törvénye itt is működik). Az ilyen ellenállás hatékony kezelésére viszont – szilárd vezetői elhatározás mellett – jól kidolgozott módszerek vannak.

A felmérést és a javaslat kidolgozását az is nehezíti, hogy még nem alakult ki a közös nyelv. A munkatársaknak nincs termelésirányítási rendszer üzemeltetése terén szerzett tapasztalatuk, de az sem könnyíti meg a helyzetet, ha egy-két munkatárs már dolgozott ilyen szoftverrel. Ez is képes nagymértékben korlátozni a fogadókészséget, és esetenként csak nagy odafigyeléssel lehet leépíteni.

Nehézséget okozhat annak elfogadása/elfogadtatása is, hogy azt a szaktudást, ami mögött esetleg évtizednyi munka van, felülbírálja valaki, aki csak néhány napot vagy hetet foglalkozott a kérdéssel. Pedig ez nem ördögtől való dolog, hiszen azon a szinten, ahol a tanácsadási munka folyik teljesen mindegy, hogy milyen gépen, mit gyárt a cég.

Érdekes feladat a folyamatok minősítése is. Egy tanácsadó nem tudja megmutatni, hogy egy műveletet hogyan kell igazán jól elvégezni, de ez nem is feladata. Viszont az adatok (kölcsönhatások, szórások, hibák, stb.) elemzésével azt teljes biztonságok ki tudja jelenteni, hogy „ez a művelet hibás” és egyáltalán nem számít, hogy a munkatárs évek óta ezt csinálja. A részletek elemzésével még az is megmondható, hogy mi a hiba és meg lehet fogalmazni az elvárásokat, de innen a technológus feladata a megoldás megkeresése.

A munkának ez a része tehát nem szoftverfejlesztési, nem is informatikai rendszerszervezési és tervezési feladat, ez gyártásszervezési kérdés. Általában ezt a támogatást nem biztosítja az ERP beszállítója.

A problémák kezelésére egy teljesen új módszert dolgoztam ki. Ennek lényege egy tanulmányrendszer üzembeállítása, ahol félreértésmentesen meg lehet mutatni, hogy mindazok a folyamatok, amelyek a kézi vezérléssel már működnek, hogyan zajlanak majd az ERP keretei között, hogyan fogalmazzuk meg a műveleteket, hogyan vesszük fel az adatokat, azokat hogyan rögzítjük és ellenőrizzük, ezekből milyen kimutatásokat készítünk, és hogyan vezéreljük majd a termelést.

Ennél a módszernél a megbízót nem – esetleg számára – ismeretlen fogalmak tucatjával bombázzuk, hanem menetközben kérdéseket tud feltenni és ő tud rámutatni, ha valahol hiányzik valami. És mindezt ERP független megoldásban.

 

Ehhez persze az kell, hogy a tanulmányrendszert összehasonlíthatatlanul hatékonyabban lehessen fejleszteni és módosítani, mint egy ERP rendszert. Ugyanakkor az is kell, hogy kísérleti gyártásra is alkalmas legyen.

Egy ilyen tanulmányrendszer esetén igen egyszerű a követelmények megfogalmazása. Mindössze azt mondjuk: ilyen legyen. Ennyi.

Ezzel a kérdés értelemszerűen inkább anyagi természetűvé válik, hiszen egy üzemszerűen működő tanulmányrendszer mellett azért elég nagy bátorság azt mondani, hogy „ezt nem lehet megcsinálni”.

Persze ezt követően, össze kell egyeztetni az ERP szállító technikai lehetőségeit a cég anyagi lehetőségeivel, mert egyáltalán nem biztos, hogy a kiválasztott vagy meglévő beszállító eszközrendszere alkalmas a követelmény egyszerű implementálására.

 

Ennek a módszernek van néhány sajátossága.

  • Volt már olyan helyzet, hogy a tanulmányrendszer kialakítása során, még gyártási alapkoncepciót is váltottunk. Ez ERP választás esetén biztos bukást eredményezett volna.
  • Volt olyan, hogy az elképzelés bemutatása után arra döbbent rá a megbízó, hogy a rendszert nem fogja tudni üzemeltetni.
  • Volt, hogy a meglévő gépekről, gyártóeszközökről derült ki, nem alkalmasak az induló elképzelés realizálására.

Ezek persze akár hónapokat is igényelhetnek, de még mindig sokkal olcsóbb, mint belebukni egy ERP rendszerbe.

 

  • A módszer bár drágábbnak tűnik, de közel sem az. Ezeket a feladatokat így is-úgy is el kell végezni. Annyi történik, hogy az ERP fejlesztés során elvégzendő feladatokat a beruházás elejére hozzuk. Sőt, hozunk előre olyan részeket is, amelyeket csak a megvásárolt rendszer üzembeállítás után kezdenénk el. Ilyen például, az adatok összegyűjtése, a műveletek kialakítása és dokumentálása, az adatok rögzítése, teszt üzem elindítása, a gyártásvezérlő dokumentumok kiállítása, stb.

Egy tipikus ERP beszállító, azonban mindezt sokkal drágábban végzi el. Ennek az az oka, hogy a tanulmányrendszer nem rendelkezik azzal a robusztussággal, ami minimális elvárás az ERP esetében, az alkalmazott szoftvertechnológiai lényegesen egyszerűbb, a rugalmassága pedig nem is hasonlítható egy ERP rendszerhez. Viszont – pont ezekért – nem alkalmas hosszútávú gazdaságos üzemeltetésre.

  • Ebben a megoldásban a korszerűsítés, a technologizálás, a gyártásszervezés egyidejűleg folyik a tanulmányrendszer kialakításával vagy testre-szabásával. Ez lehetőséget ad az gyártási elképzelések tesztelésére.
  • Egyidejűleg van jelen a technológia fejlesztés és vezetői tanácsadás, ami általában nem része az ERP beruházásnak és nincs is benne a költségeiben.
  • Még az ERP rendszer beruházása előtt tanulmányozni lehet a gyártás hatékonyságát, elemezhetünk részleteket, tervet készíthetünk, stb.
  • Külön érdekessége, hogy ki lehet próbálni, hogy a munkatársak alkalmasak lesznek-e a feladatra.

 

Összefoglalva: a tanulmányrendszerre alapozott beruházás

  • növeli a projekt biztonságát
  • csökkenti a szervezési kockázatot
  • megkönnyíti az üzembehelyezést.

 

A módszert egyedileg és „szemináriumi konstrukcióban” is megtekinthető, ahol egyidejűleg több ERP rendszer is tanulmányozható.

___________________________________________________________________________________________
@Kupán Károly (@2019)                                                            v.1.05                                                                     Kupan.Karoly@BI-Control.hu