A digitális lópopó

A szörfözés során gyakran belefuthatunk abba a bájos írásba, amely azt bizonygatja, hogy az emberiség csúcsteljesítményét jelentő rakéták legfőbb méretét a római kor lovainak fenékmérete határozza meg. (Lásd a mellékletet.)

Vicces, de megtekintve az ERP rendszereket gyakran előbukkan valami hasonló. Ez úgy jelenik meg, hogy felmerül egy megoldás vagy elnevezés, ami első hallásra teljesen érthetetlen. Ilyenkor az ember elkezdi találgatni, hogy költő mit is akart mondani ezzel a természeti képpel.
Végül megkérdezzük, hogy hol használják és mire.
Ilyenkor lesz nyilvánvaló, hogy még a rendszer gyerekkorában volt valamilyen felkérés, ahol a nem megfelelően felkészült vevő kérésének eleget téve belefejlesztettek valami kapitális szamárságot. És miután ez már jó régen volt, hát jó mélyen is van. Mára a rendszer esetleg csúcsminőségű lett, mely alkalmas nagy és jó cégek igényeinek kielégítésére és az üzleti funkciók oktatására is. Elő is állt az a helyzet, hogy a legjobb cégek legjobb szakembereinek évek óta egy felkészületlen megrendelő által felvetett szamárságot is megpróbálunk elmagyarázni.
A termelésirányítás – miután mindig benne van az ember a maga végtelen bonyolultságával – egy nagyon összetett folyamat, amit mindenképpen modellezni kell. Ez úgy történik, hogy elhagyjuk a kevésbé fontosnak tűnő elemeket, noha ezek a folyamatok megmaradnak csak az IT rendszerben nem lesznek jelen.
Ez rendben is van. Zavar akkor támad, ha nem kihagyunk, hanem hozzáteszünk nem valós elemeket vagy a meglévő gyártás hibás megoldásait építjük be az új programba.

Ilyen például ez a részlet, ahol a műszaknak van egy olyan paramétere, hogy munkatárscsoport vagy munkatárs. A műszak egy egyértelműen definiált, telephelyeken és szervezeteken átnyúló objektum, aminek vannak tulajdonságai, de bárhogy is csűrjük-csavarjuk, olyan tulajdonsága nincs, hogy Sobri Jóska.

Katt a képre

Ide sorolhatjuk azt a jelenséget is, amikor egy jó nevű programból veszünk át olyan részleteket, amik egy KKV aljára-közepére szánt programba nem illenek. Pl. az erőforrás lekötés, amelyet a belépő szinten képtelenség használni.

Egy bevezetés csak akkor lehet igazán tökéletes, ha a termelésirányítási rendszer és a gyártás együtt változik, a gyártás leveti hibás megoldásait a szoftver pedig a valódi gyártási igényeket elégíti ki. Ehhez az kell, hogy a követelményjegyzéket megfogalmazó szervező együtt éljen a gyártással, felismerje a hibás gyártási és logisztikai folyamatokat és képes legyen kijavítani is. Egy belső munkatárs (aki már képtelen kijavítani saját rendszerhibáit) és egy IT világában élő és a megbízó tudására támaszkodó szoftvermérnök együttműködése pedig csodákra lehet képes.

A digitális lópopó nem a szoftvert minősíti, hanem a beszállítót. Hogy mást ne mondjak, a fenti példa egy kiváló szoftverből van. A jelenség azt mutatja, hogy a beszállító túlzottan eltolódott a szoftver csicsák irányába és elhanyagolja magát a termelésirányítást. Akár az a baj, hogy nem veszi észre a felhasználó hibáit, akár az, hogy nem képes kijavíttatni, ez hiba.
Az ezzel a zavarral a gond, hogy nehéz minősíteni súlyosságát. Az biztos, hogy ezek növelik a felhasználói terhelést és a kitettséget, de utalhat a beszállító rugalmatlanságára és hozzá nem értésére is. Ugyanakkor lehet, hogy tényleg belefutottak egy bűn rossz ügyfélbe.
Valahogy úgy kell ezt értékelni, mint a „dámát fektetni jó” tarokk bemondást. Nem biztos, hogy ez erre a partira igaz, az sem biztos, hogy a következőre, de nem ördögtől való, ha erre törekszünk.
Az biztos, hogy ha ilyent találunk, akkor nagyon résen kell lenni.

Az ERP választás nagy kihívása, hogy ezek csak akkor derülnek ki, amikor már működik a rendszer, bár, ha jó szemünk van hozzá, akkor már egy bemutatón is gyanakodni kezdhetünk. Általában elmondható, hogy ha egy nagy gyakorlattal rendelkező, diplomás termelésirányítási szakember nem érti meg egy termelésirányítási szoftver működését, akkor vagy a bemutató rossz vagy a rendszer.
De mindegy is.
Nem kell.

A már többször újraírt nemzetközi szabványt szerint működő rendszerek már megszabadultak az ilyen gyerekbetegségektől. Úgyhogy, ha ezeknél vélünk felismerni digitális lópopót, akkor nyugodtan induljunk ki abból, hogy bennünk van a hiba.