Csipkefüggöny és faragott ágy

A digitális termelésirányítás mint téma, alig üdítőbb olvasmány mint a BTK, a büntetőtörvénykönyv. Ennek ellenére igyekszünk laza hangnemben tárgyalni kérdéseket és messze túllépni a szaktudomány szárazságán. Mindez úgy érhető el, hogy emberközelbe hozzunk szakmai kérdéseket. Az itt leírtak egy része vélemény, más része ízlés kérdése ezért fogadjuk is így ezeket. 

A felhő egy más világot hozott és ez az új világ adott nekünk szép új igényszintet is. Tény, hogy a korszerű ERP rendszerek ellátják feladatukat, hatékonyak és olcsók.
Csak valami hiányzik belőlük, valami, amire semmi szükség nincs.

Aki látta még azokat a 10 méteres gépóriásokat, melyek a csipkefüggönyöket szőtték, annak azért elég nehéz kiválasztani a legszebb kínai műanyag függönyborzalmat, amely majd igazán jól mutat a lakásában. Ezek a gépek ipari műalkotások voltak, a függöny meg maga a művészet, amit valódi művészek terveztek.

Az emberiség másik ipari műalkotása a gőzmozdony volt, de van egy harmadik kedvencem is, az APSz-9 pisztoly, amelyet egy orosz gyerek diploma-munkaként tervezett és olyan jól sikerült, hogy nemcsak a feladatát látta el kiválóan, hanem olyan szép is volt, hogy a csúcs katonáknak kitüntetések mellé ezt adták ajándékba. Putyinnak is van. (Mondjuk ennek szépségét csak erre trenírozott szem látja meg.)
Ezekből kettőt kiutált az élet. Túlléptünk rajtuk, nincs rájuk szükségünk és a szépségük is eltűnt velük együtt.
Szerencsére a pisztoly megmaradt és az iparág is dicséretesen fejlődik. Hiába, na… Szükség van rájuk! A General Electric GAU-8/A Avenger (a bosszúálló) forgócsövű, 30 mm-es tűzköpője vagy a Gepard GM6 Lynx (magyar tervezésű!) mesterlövész puska bizony igazi műremek.

 Hogy mi itt a baj?
Mi a baj a kézzel faragott bútorral?

 (A hetvenkettedik szám!)
„Igen, mert mindig széklábat csináltam,
És azt is a leghitványabb alakra.
Soká könyörgtem, hagyják módosítnom,
Engedjék, hogy véssek rá holmi díszt,
Nem engedék. Kivántam változásul
A szék támláját, mindent hasztalan.
Megőrüléshez voltam már közel,
S otthagytam a kínt, ott a műhelyet.”

A változást azt hozta, hogy a tölgyfát lecseréltük „pozdorjára”. Michelangelónak azt kell megérteni, ahhoz, hogy a pozdorja bútorokat szépnek lássuk, el kell érni, hogy a faragott tölgyfaágyakat csúnyának és feleslegesnek érezd és már-már gépiesen tudjuk mondogatni, hogy ez a pozdorja egy fantasztikus anyag, hatékonyan használja fel a természet erőforrásait, könnyű megmunkálni és nem vetemedik.
Azt nehéz megérteni, ami ezzel együtt érkezett. Hogy miért kell az ágy szélének leérni a földre, miért kell a keretnek nagyobbnak lenni, mint a matrac. Miért kell háromszor eltörnöm a lábujjamat míg megtanulom, hogy nem lehet az ágy mellé állni és az ágy sarka kijjebb van, mint a matrac?
Ez a változás miért érkezett?
Azért, mert ez így szép?
Nem.
Ez illik ahhoz a szemlélethez, ami a pozdorját is hozta.
És ehhez a hitvány minőséghez még a napnak sem kellett kihűlnie, elég volt hozzá a fogyasztói társadalom.

Az IT pozdorjája a felhőben használt HTML nyelv.
Amióta ez uralkodik az ERP rendszerekben, azóta csúnyák és primitívek, lassan és unalmasan érkeznek a képernyőképek és már alig van olyan, aki tudja még mi az a színegyensúly.
Íme egy korszerű képernyőkép: