Egy elszámolási megoldás

Informatikailag szépen megtervezett, gondosan kivitelezett megoldás, amely jól mutatja, hogy milyen lesz a gyártás, ha a szoftvermérnökök tervezik meg.
De nézzük meg a felhasználó szemszögéből.
A gyártásunk akkor gazdaságos, ha az esetek 99.9 százalékában pont az történik, mint amit a gyártási terv tartalmaz. A rendszerek egy része nagyon pesszimista és mindenhol azt feltételezik, hogy mindenki, mindig rossz munkát végzett.

Az elszámolás és a készre-jelentés az esetek 99.9 százalékában egyetlen gombnyomás. Sok rendszerben – ebben is – az elszámolás egy érthetetlenül bonyolult, hosszadalmas folyamat, mert a rendszer akkor is csuklóztatja a felhasználókat, ha semmi ok sincs rá.
Ezek a szoftverek fékezik a termelést.

Az elszámolás úgy indul, hogy megadjuk mit akarunk elszámolni.

És rögtön meg is van az első fura gondolat. Miért kell kiválasztanom a műveletet? Egy műhelyben sohasem engedjük meg, hogy egyidejűleg több munkán dolgozzon valaki. Így, ha el akarom számolni, vagy csak meg akarom nézni a művelet állapotát, akkor magától jelenjen meg a futó művelet amikor elindítom az elszámolóterminált.
Bár szép és kulturált a képernyő, kellően informatív is és gyorsan jön be. De minek vannak a jobb oldalon azok a bazi nagy nyomógombok? Miért kell azokat megnyomnom? Miért nem mehetünk oda a „Jó” vagy „Selejtes” mezőhöz és írhatjuk be az értékeket.

Ha most megnyomjuk a „Jó” gombot, akkor az alábbi panel jelenik meg.

Érthetetlen, hogy egy szoftvermérnökök miért nem tudja elképzelni, hogy ha 10 termék van kiírva, akkor 10-et gyártunk le. Miért kell egy hónapban 1200-szor átmásolni a jobb oldalon lévő számot a bal oldalra? Ha nem sikerült teljesíteni a kiírást, vagy szünetet tartunk, akkor majd átírjuk az a számot. De az esetek 99,9%-ban pont azt kell beírnunk, ami a kiírás volt.
Teljesen érthetetlen a mennyiségi egység megadása is. Mégis mit gondol a fejlesztő? Át fogjuk számolni a darabot tucatra? Miért csuklóztatja és terheli feleslegesen a munkatársunkat?

Aztán itt van ez a megjegyzés nevű mező.

A műveletet végző munkatárs nem fog megjegyzést hozzáfűzni a feladathoz. Nem dolga értékelni, minősíteni a történteket. Nincs meg az informáltsága és az áttekintőképessége sem és így nincs is hozzáfűzni valója. A legtöbb gép mellett betanított munkás van, tipikusan nyolc általános iskolai végzettséggel, nem tudja helyesen értékelni a történteket és nem látja át a folyamatokat sem. Nem dolga. Ha valami hozzáfűzni való van akkor majd odahívja a művezetőt, aki a saját felületén majd értékeli a történteket. Az elszámolóterminált pedig vagy a gépre tesszük vagy egy ilyen állványra. Hova tesszük a billentyűzetet? És hol lesz az egér? Ha képernyőbillentyűzet van, akkor meg az nem takarhatja el a kitöltendő mezőt.

Van olyan információs mezőnk, hogy „Korábban lejelentett selejt mennyiség”. Mi a gép előtt álló feladata, ha az van odaírva, hogy 6? Minek van ez itt? Teljesen felesleges, foglalja a helyet és senkinek nem mond semmit.

Mi történik, ha nem zárjuk le a munkát? Itt fizikai munka folyik, a munkatárs kezén munkavédelmi kesztyű van, aminek a mutató-új lenyomata kb. 3 cm. Ezzel kell eltalálnia a jobb felső sarokban lévő picike „x” jelet? Itt nem Robin Hood dolgozik. Csak nem képzeli a mérnök úr, hogy emiatt leveszik majd a kesztyűt? Miért nem lehet egy tenyérnyi gombot csinálni a kilépéshez? Nincs elég hely? Ezek azok a terminálok, amit véletlenül lelök a targonca, de én speciel páros lábbal ugrálnék rajta.

A következő feladat a felhasznált anyagok megadása.

Mi az, hogy a cikk verzió 2? A gép előtt állóknak ismerniük kell az összes anyagot? Mondjuk 12 000-et? Tudnia kell milyen az 1-es verzió és milyen a 5-ös? Mi a dolga a munkatársnak, ha itt az van, hogy 3? Ez a sor azért van, mert a szoftvermérnöknek fogalma sincs, hogy mi az a cikk verzió és mire használják.
Mennyi volt a kiírás? Az esetek 99%-ban pont annyit használnak fel amennyi a kiírás, ennek ellenére a műveletet végző munkatársnak be kell írni, hogy mennyi volt a kiírás. És honnan tudja? Elkezdte reggel 6-kor és azóta folyamatosan jegyzetelte, hogy hányat használt fel, esetleg a műszak végén csinál egy leltárt?
Jó kérdés a tároló is. A munkahely/gép input tárolója a gép egyik oldalán van míg az output tárolója, ahová a megmunkált munkadarabot kell tenni, pedig a másik oldalán van. Csak nem azt várjuk el, hogy a nyolc általánost végzett betanított munkásunk még a raktárat is kezelje?
És mit kell csinálni a 29 anyagunkkal, ami egy művelethez tartozhat? Igen. Akkor 29-szer ki kell tölteni ezt a panelt.
Aztán van olyan panelünk, hogy keletkezett anyagok. Valóban, a vágási műveleteknél keletkezhetnek társtermékek, mellékterméket, céltermékek, késztermékek, maradékok és hulladék is. Ezeket azonban nem anyagok.

És van egy áttekintés panelünk is.A gép mellett dolgozó azonban nem akar semmit áttekinteni, ha teljesítménybérben dolgozik, akkor dolgozni akar és ez a tökéletesen felesleges panel csak feltartja, ha nem teljesítménybérben dolgozik, akkor meg borzasztóan nem érdekli, hogy mi van ide írva. Ha most a jobb alsó sarokban befejezem a jó mennyiség lejelentését, akkor kilép innen és visszamegy a gyártáskiíráshoz.

Hogy mi volt a tényleges feladat?
Ha a munkatárs a feladatot teljesítette, akkor nincs más dolga, mint rácsapni egy régi, fapados villamoscsengő méretű gombra, amely akkor is megoldja a lejelentést, ha ujjacskájával épphogy hozzáér és akkor is, ha kesztyűs kézzel odacsap neki.

Hát ez nem ilyen.
Viszont, ha van selejt, akkor az egészet kezdhetjük elölről, kiválasztjuk, beírjuk, nyomkodjuk….
És megint kezdhetjük elölről, ha le akarjuk zárni.
Engem biztos megütne a guta, ha ezzel kéne dolgoznom.

Az a szomorú ebben, hogy ugyanekkora befektetéssel lehetett volna ez egy kiváló termék is. Csak érteni kéne ahhoz is, amiért ezt a rendszert csinálták.

Ez a program jó és ellátja feladatát. Ha a felhasználó nem igényel egy sokkal gazdaságosabb és kényelmesebb megoldást, ami nem akadályozza az értékteremtő munkában, akkor ez pont így tökéletes.
Hogy miért keletkeznek ilyen megoldások? Mert a mérnök úr nem ért ahhoz, amit csinál, a munkahelyen meg már minden iskolázott és szélesebb látókörű ember a multiknál dolgozik vagy Angliában van.
Ennek a tanulmánynak az a célja, hogy hozzásegítse a felhasználókat a kevésbé szerencsés fejlesztések felismeréséhez és rávezesse őket a felhasználóbarátabb, munkaidő-barátabb megoldások igénylésére.
Azt kell észrevenni, hogy ez a megoldás rengeteg felesleges munkát végeztet a munkatársakkal és lesz olyan művelet, amit hamarabb meg fognak csinálni, mint ahogy kitölti ezt az ostobácska elszámolást.