ERP 4.0 – Gyártási műveletek

Ahhoz hogy az anyagokból és alkatrészekből készterméket kapjunk, műveleteket kell végezni. Ez a cselekvés történhet kézzel vagy géppel, használhatunk közben szerszámokat, munkavédelmi eszközöket, szükség lehet hozzá leíráskora és rajzokra. A művelet lehet összeépítő, amikor anyagokból és alkatrészekből újabb alkatrész vagy késztermék keletkezik és lehet bontó, amikor egy anyagból vagy alkatrészből több anyag, alkatrész vagy késztermék jön létre. A művelet állhat több elemi eseményből és minden eseményhez tartozhat egy műveleti idő. Ugyanazt a műveletet elvégezhetjük egyszer vagy többször, kérdés azonban, hogy egy művelet megismétlése ugyanazon a munkadarabon ugyanaz a művelet-e.  A műveletet ismételhetjük több munkadarabon, attól függően, hogy egy vagy több készterméket szeretnénk létrehozni, azaz egyedi gyártásról, kis vagy nagysorozatról beszélünk-e. A műveletnek mindig van egy célja, amely előírja, hogy az anyagokon és alkatrészeken milyen változást szeretnénk elérni. Ehhez illesztjük a művelet nevét.
A gyártástechnológia határozza meg, hogy a késztermék milyen gyártási és logisztikai műveletek sorozatának eredményeként jön létre. A technológia meghatározza azt is, hogy műveletekhez milyen anyagokat, milyen sorrendben kell felhasználni, előírja a szerszámokat és munkavédelmi eszközöket, valamit a ráfordítható időt. Sok esetben meg kell határoznunk a művelet környezetét is, a hőmérsékletet, páratartalmat, megvilágítást, PH-értéket, a levegő tisztaságát stb.
Beszélnünk kell a műveletek viszonyáról is. A sorozatgyártás esetén nem kell megvárnunk a műveletek befejezését a következő művelt elkezdéséhez, hanem egy adott nagyságú átfedés mellett már elkezdhető a következő művelet. Az eltolás (átfedés) mértéke szintén a művelet alaptulajdonsága, ami azonban a következő műveletektől is függ.
A technológia része annak meghatározása, hogy hol, milyen munkahelyen vagy munkahely csoporton kell elvégezni a műveletet, milyen gép vagy gépcsoport kell hozzá és ki (vagy kik) végzi el a műveletet. Rögzíteni kell azt is, hogy mely műveleteket kell szekvenciálisan végezni és melyek azok, amelyek párhuzamosan folyhatnak. A műveletet végezheti a munkatársak állandó vagy dinamikusan változó csoportja és meg kell adni azt is, hogy milyen műszakban történik a folyamat, de akár az is előírható, hogy pontosan mikor kell elkezdeni és befejezni egy gyártási lépést.
A művelet elvégzése után meg kell állapítani, hogy a kijelölt célt elértük-e. Ez történhet minőségellenőrzéssel vagy minőségbiztosítással. Minőségellenőrzésről beszélünk, ha a műveleti esemény után a munkadarabon végzünk méréseket és egyéb ellenőrzéseket, minőségbiztosítás esetén pedig a műveletet végző szerszámokat ellenőrizzük (ide értve az embert is), ill. meghatározzuk, hogy milyen mérési eredményeknél kell a szerszámot cserélni, javítani, vagy beállítani.
Miután a gyártás több munkatárs együttműködése, a gyártáshoz tartoznia kell egy szervezeti egységnek is, amelynek legkisebb egysége a munkakör. A munkakörhöz tartozik az a leírás, amely pontosan szabályozza a gyártás közbeni viselkedést és a hozzá kapcsolódó jogokat és kötelességeket.

A valóság tehát olyan bonyolult, hogy teljes körű leírása nem valósítható meg, a valóságot modellezni kell. Ráadásul a műveletvégzés minden tulajdonságát számszerűsíteni is kell ahhoz, hogy dolgozhassunk vele.
Egy, a valóságot pontosan modellező termelésirányítási rendszerben sokféle műveletre szükség van. Az, hogy a tényleges gyártás milyen művelet használ, azt meghatározza az alkalmazott gép, a munkadarab és a feladat. Azonban kérdés, hogy ezt milyen pontosan akarjuk követni az elszámolásban, mennyire akarunk optimalizálni és mennyire kell egyszerűsíteni a rendszer kezelését.
A műveletet ezért egy sok paraméterrel rendelkező objektummal modellezzük. A műveleteteket aszerint tudjuk osztályozni, hogy a leírásához milyen paraméterek szükségesek. A művelet és az ERP rendszer pontosságát pedig az adja meg, hogy a lehetséges paraméterek közül a rendszer mennyit használ.

 

A műveleti idő mérése

Maga a normaidő egy statisztikai érték, ami a művelet sokszori elvégésekor mért idők átlaga. Üzem közben a teljesítési időt úgy mérjük, hogy a feladat elindításakor az elszámolóterminálon megnyomunk egy gombot, majd a feladat végeztével megnyomunk egy másik gombot.

Az elszámolóterminál START/STOP gombja

Ebben a modellben azt a koncepciót követjük, hogy a munkaadónak köze nincs ahhoz, hogy a munkatárs mire fordítja a munkaszüneteket, azaz nem kategorizáljuk a szüneteket, csak a tényt könyveljük.
A pontosabb időkönyvelés érdekében lehetőséget kell adni a művelet megszakítására is.

A kérdés az, hogy ilyenkor valójában mit is mérünk és mekkora pontossággal. A legfontosabb azonban az, hogy milyen műveleteket kell használnunk ahhoz, hogy a mérési eredményeink valóban elemezhetők legyenek.

 

A műveletek osztályai

Az a tevékenység, amellyel terméket hozunk létre valójában mérhetetlenül bonyolult.
Ahhoz, hogy a szoftverek számára kezelhetővé tegyük le kell egyszerűsítenünk – modelleznünk kell – a tevékenységet is.
Vegyük észre, hogy vannak műveletek, amelyek egy munkadarabra értelmezhetőek és vannak, amelyek csak a munkadarabok halmazára.

 

A darabgyártásnál felismerhető fontosabb műveletek:

Arányos művelet.
Arányos műveletről akkor beszélünk, ha egy műveletet pontosan annyiszor kell elvégezni, ahány munkadarab van. A műveletek elvi összes ideje pedig az azonos nagyságú művelet idejének az összege.

Ez a legtipikusabb művelet, minden termelésirányítási rendszer tartalmazza. Ha csak ez a műveleti osztály létezik, akkor az egy igen egyszerű gyártási modell. A gyakorlatban a műveleti időknek a normál eloszlást követő szórása van. Ha a szórás eltér a normál eloszlástól, akkor művelet végzésében valamilyen szisztematikus hibát kell keresni.

 

Ráállási idő és leállási idő
Ahhoz, hogy egy arányos művelet elinduljon, szinte mindig szükséges olyan előkészítő tevékenységeket végezni, amit csak egyszer, a művelet-sorozat elindításakor végzünk el. Ekkor teremtődik meg a művelet elvégzésének a feltétele. Ilyen lehet, hogy el kell menni az anyagokért, alkatrészekért, a rajzokért, a szerszámokért, le kell tisztítani a munkahelyet, balesetvédelmi feladatokat kell ellátni stb. Ez a művelet tehát nem része az arányos tevékenységnek, de az elvégzés feltétele. Ugyanilyen tevékenységek jelennek meg a műveletek elvégzése után is. Pl. le kell tisztítani a munkahelyet, el kell pakolni az eszközöket stb. Erre is szokás külön időt adni, hogy ne mossuk bele a normaidőbe.

Amikor a ráállás és a leállás értékét a műveletnél adjuk meg, akkor feltételezzük, hogy ez az érték minden környezetben megfelelő lesz. Amennyiben itt adjuk meg a munkahelyet és a munkatársat is, akkor ez egy jó közelítésnek tekinthető.
Ha ez nem teljesül, akkor ezeket az értékeket is a művelet leírásánál kell megadni.

Az előkészítő és lezáró idők megadása a műveletnél

Bár a ráállást és a leállást a műveletnél adjuk meg, ezt nem minden műveletnél számoljuk fel, hanem csak a művelet sorozat elején és végén.
Ha a ráállási és leállási idők nagyok, akkor valójában durván meghamisítjuk a normaidőt.

A mért normaidők hamisak lehetnek

A ráállási és leállási műveleteket tipikusan az arányos műveleteket végző munkatárs végzi.
A ráállási és leállási időt nem tekintjük veszteségnek.
Ha a ráállási és leállási műveletek összemérhető időtartamú a teljes művelet idejével, akkor önálló műveletbe kell realizálni.

 

Batch művelet
Ha műveletsorozat előtt egy olyan műveletet kell elvégezni, amely a műveletvégzés elkezdéséhez nélkülözhetetlen, de csak egyszer kell elvégezni, ez a művelet nem a munkadarabhoz tartozik, hanem a műveletvégzés egészéhez, de szükség van a művelet elszámolására és általában nem a műveletet végző munkatárs végi, akkor batch műveletről beszélünk. Az azonos feltételek mellett végzett műveletsorozatot a darabgyártás esetén batchnek nevezzük, ezért az ehhez tartozó műveletnet batch műveletnek mondjuk. Ilyen művelet pl. a gépbeállítás, ha az időszükséglete összemérhető vagy nagyobb, mint a műveleti idők összege, vagy ha egy gép működtetéséhez két vagy több munkatárs szükséges, de a művelet elindításához szükséges beállításokat egy munkatárs végzi stb. Batch műveletet használunk akkor is, ha a ráállási művet idejét mérni es ellenőrizni akarjuk.

A batch műveletet kevés rendszer használja, pedig a batch műveletek figyelmen kívül hagyása súlyos következménnyel járhat. Gondoljunk arra az esetre, amikor 12 óra egy gépállítás, a normaidő pedig 1 perc. Ezt szétosztani a műveletek között már a csalás kategóriája. Ott csapjuk be magunkat, hogy ezt a gépállítási időt veszteségnek kellene lekönyvelni. A veszteségek vizsgálatakor pedig arra kell jutni, hogy nem a munkatársak hibáznak, hanem a beszerzés volt hibás. Ráadásul a valóság még ennél is bonyolultabb. A gépállítás ugyanis függ attól, hogy melyik termékről melyik termékre kell átállni. Azaz a gépállítás egy mátrix. A veszteség lényegében csak úgy csökkenthető, hogy a gyártási ütemet a gépállításhoz kell igazítani. A valódi megoldás pedig az üzleti stratégia módosítása.

Ebben a valódi esetben a tényleges hiba az volt, hogy rövid sorozatok gyártásához vettek egy olyan gépet, amivel Kínában hónapokig gyártának beállítás nélkül.

 

Csomagműveletek
Az arányos műveleteknél semmilyen feltételt nem írtunk elő a gyártandó mennyiségre és a gyártás szakaszolására. A legtöbb esetben azonban a gyártási megrendelést szakaszolnunk kell és a műveletek elvégzéséhez a munkadarabokból előírt nagyságú csomagokat kell képezni. A csomagok nagyságát a szabad helyhez, a gép munkaasztalának méretéhez vagy a gyártáslogisztikai egységhez kell igazítani. A gyártás során rendszerint több tárolóelem és anyagmozgató-eszköz fajtát használunk ezért a logisztikai elem nem mindig rendelhető hozzá a termékhez, tehát a csomag nagysága (és a logisztikai eszköz típusa) technológiai adat, de ez sokszor kezelhető a művelet szintjén is. Legtöbbször egy gyártási utasítás (kísérőlap, kártya és ugyanez digitális formában) egy logisztikai egységre vonatkozik, ha a művelethez beérkező logisztikai egység pl. egy „Nagy kocsi” (rakonca, tálca, raklap stb.), akkor a gyártási egység is a „Nagy kocsi”, a benne lévő mennyiség pedig a művelet csomag értéke szerinti mennyiség. (A megfelelő gyártási utasításokat az operatív program állítja ki.)

Általános az is, hogy a csomagokat önálló azonosítóval (Kocsi,- Tálca azonosítóval) meg is jelöljük és legtöbbször a csomagokat vesszük alapul a termeléselszámolásban is. Azaz nem azt mérjük, hogy egy termék mennyi idő alatt készült el, hanem azt, hogy pl. egy tálca mennyi idő alatt készült el.

A csomagok nagysága általában a termékadat, azaz megadjuk, hogy az ilyen nevű terméket ilyen gyártási egységekben kell gyártani. Ilyenkor a termékek gyártási adatai között adjuk meg a csomagméretet, amit a szintén a cikk technologizálása során határozunk meg.

A csomagméret a cikkadatok között

A csomagok nagysága akár műveletenként is változhat. Pl. ha kazánokat gyártunk, akkor mérete és súlya miatt egyesével gyártunk. De az első művelet esetén, amikor még könnyebben kezelhető előírhatjuk, hogy hármasával gyártsunk, így a tárolóhelyre szállításnál kevesebbet kell targoncázni. Ilyenkor a műveletnél adjuk meg a csomagméretet (már ha ez minden termékre igaz).

Csomagméret a műveletben

A gyártási csomag mérete sokszor kapcsolódik a logisztikai egységhez (legyen az bármi). Sőt az is teljesen életszerű, hogy a logisztikai egység a gyártási megrendelés méretétől függ. Ilyenkor a gyártási méretet az eszköznyilvántartás adja.

A csomagméret az eszközadatok között

Ilyenkor a logisztikai eszköz kapacitása adja a gyártási csomagméretet.

 

Zárt csomagműveletek
Bizonyos műveletek esetén előírhatjuk, hogy a gyártási egységet alkotó csomagok mérete mindig ugyanannyi legyen. Ezt zárt csomagműveletnek fogjuk nevezni. Ilyen az a helyzet, amikor az optimális gyártás megköveteli az optimális szakasznagyságot. Pl. adható utasításba az, hogy egyidejűleg mindig 6 terméket kell gyártani, és minden gyártási csomag csak hat terméket tartalmazhat. (Ez sokszor úgy jelenik meg, hogy csak hatosával lehet egy terméket megrendelni, de ha a piac ezt nem fogadja el és csak ötöt rendel a vevő, akkor is hatot gyártok és egy raktárra kerül.)

A többletgyártás raktárra is kerülhet, de jobb megoldás, hogy bevezetjük a termék csomagban történő rendelését.
A letöbb ERP rendszer nem használja ezt a műveletet, hanem utasításban adják ki, hogy csak csomagméretben lehet a terméket gyártani. De leinkább egyáltalán nem foglalkoznak a kérdéssel.

 

Nyílt csomagműveletek
Nyílt csomagművelet esetén az utolsó batch esetén engedélyezzük, hogy ne kelljen a teljes batch mennyiséget legyártani. Ez az az eset, amikor gyártóeszköz mindig azonos mennyiségű gyártmány anyagát tárolja magában, de az utolsó batch esetén nem kell teljesen feltölteni. Az optimális gyártási sorozatot akkor szokás megszakítani, ha a gyártmány költsége magas ezért nagy lenne a befejezetlen termelés értéke esetleg az egyedi termékek esetén nem is lehet raktározni. Ilyenkor kisebb a veszteség, ha az optimális sorozatnagyságról mondunk le.

A csomagművelet realizálása úgy történik, hogy a gyártásprogramozás érzékeli a csomagműveletet, és ha kell, automatikusan feltölti a hiányzó megrendelést a csomagértékre.
A gyártási megrendeléseknél engedélyezünk rátartás megadását, a zárt csomagművelet esetén ez az érték változik automatikusan.

A csomagon belül arányos művelet végzése folyik, de a gyártási csomagok között is szükség van egy ráállási / leállási szakaszra. (A gyártási csomagot ne keverjük a batchekkel, egy batch sok gyártási csomagból állhat.)

Ez egy nagyon gyakori műveletfajta. Az esetek döntő többségében nincs elég hely a csarnokban a teljes sorozat legyártásához ezért a gyártást szakaszolni kell. A szakasz műveleteinek legyártása után a munkadarabokat a tárolási helyre kell szállítani és a szakasz előtt fel kell vételezni a szakasz anyagait. Ez lehetővé teszi, hogy a normaidőt nem keverjük össze a gyártáslogisztikai időkkel.
Ráállási és leállási időt csak egyet tárolunk. Az arányos műveletnél a művelethez tartozik, a csomagműveletnél a csomaghoz, amibe szükség esetén be lehet építeni a művelet ráállási és leállási idejét.

A csomagművelet gyakorlatilag mindig arányos művelet, így a helyes neve az arányos csomagművelet lenne.

 

Csomagarányos műveletek
Vannak olyan műveletek (és anyagok, alkatrészek), amik nem a munkadarabokhoz, hanem a csomagokhoz tartoznak. Ilyen pl. a dobozolás, amikor adott számú késztermékhez tartozik egy dobozolási művelet és egy doboz. A homogén rakatok esetén pedig adott számú dobozhoz tartozik egy rakatolás és ehhez a művelethez tartozik, rakatcímke, címzés, utasító és tájékoztató ábrák stb.
Ezzel a művelettel oldható meg olyan feladat is, hogy pl. 100 termékenként kiírunk két többletanyagot, elhatárolva a normától. Így a technológiai mindig a valós normát tartalmazza. (Ha a környezet eseti változása miatt vagy az anyag tulajdonságai miatt szükség van tervezett többlet használatára, akkor erre szolgálhat a cikkhez rendelt szóródás, amely a szállítás miatti veszteséget veszi figyelembe, de ez használható a várható selejt figyelembevételére is. Van egy százalékos értéke és van egy additív érték is, de mindkettő mindig a teljes szükségletre van megadva. Ez tehát más.) A csomagarányos művelettel megoldható, hogy szakaszonként anyagot, alkatrész vagy időt pótlékoljunk a technológiára.

 

Zárt csomagarányos művelet
Zárt csomagarányos műveletnél, minden csomaghoz egyetlen művelet tartozik, és a művelethez mindig felhasználjuk a teljes csomagot. Ha pl. a dobozolásnál a csomagnagyság 30, akkor minden esetben 30 terméket kell betenni a dobozba. Az csomagarányos művelet nem kapcsolódik a csomagművelethez, azaz ha gyártás 40-es csomagokban folyik, attól a csomagolás lehet 30-as, de a dobozba nem lehet kevesebb.
Ha pl. egy 1,2 m hosszú rudakat öttárcsás sorozattárcsás géppel vágunk darabokra, akkor akármennyit is rendeltek mindig hattal osztható lesz az alkatrész száma. Nem tehetjük meg,  hogy egy rudat nem dolgozunk fel teljesen.

Pont ilyen művelet a csomagolás is. ha egy dobozba 100 termék helyezhető, akkor akármennyi terméket gyártottunk, minden megkezdett 100 után kell egy doboz és fel kell számolni a dobozhoz rendelt teljes dobozolási időt. Ha nincs 100 db termékünk, akkor várni kell a doboz lezárásával.

 

Nyílt csomagarányos művelet
Nyílt csomagarányos műveletnél a gyártási szempontok alapján nem bíráljuk felül a gyártandó mennyiséget.

Ez is a csomagoláshoz tartozik, ha egy dobozba 100 termék helyezhető, akkor akármennyi terméket gyártottunk, minden megkezdett 100 után kell egy doboz és fel kell számolni a termékhez rendelt teljes dobozolási időt és akkor is lezárhatjuk a dooet, ha az utolsóban nem 10 cikk van.
Gyakori megoldás, hogy a csomagarányos művelet csak a doboz mennyiségének a kiírására használom.

Általában ha készletre termelünk zárt művelettel dolgozunk, ha rendelésre, akkor nyitott csomagarányos műveletet használunk. Miután a csomagméret függ a terméktől megadni technológiában kell.
Ha nem függ a technológiától akkor megadható műveletnél is.

 

Terítékcsomag arányos műveletek
A terítékarányos műveletek kifejezetten táblákat (vagy egyéb gyártási egységeket) dolgozunk fel. Ilyenkor tipikus az az előírás, hogy bár a táblák száma eltérhet az előírt csomag nagyságtól, de a táblákat mindig fel kell vágni és nem képezhetünk töredék táblákat. Ez is egy csomagművelet, de a rendelt mennyiség és a rátartás értékéből más eljárással kell kiszámolni a gyártandó mennyiséget.
A szétbomló gyártás esetén a munkadarabok száma és a műveletek száma eltér. Egy vas, papír stb. tábla szétdarabolás esetén egyetlen vágással több munkadarab jön létre. Ráadásul vághatunk egyszerre több táblát is. A táblák számát adja az egyik csomagméret, a munkadarabok számát a másik csomagméret. A vágási elrendezést terítékrajzok szabályozzák. A termelésvezérlés szempontjából elegendő a munkadarabok számával dolgozni (mert a táblák mennyiségét meghatározza a teríték).

 

Zárt terítékcsomag arányos műveletek
Ilyenkor a táblákat maradéktalanul felvágtuk.

 

Nyílt terítékcsomag arányos műveletek
Ilyenkor eltérhetünk a munkadarab csomag nagyságától, de csak úgy, hogy a táblákat maradéktalanul felvágtuk.

 

Gyártásszervezés

A kritikus csomagarányos és terítékcsomagarányos műveletek használata – ha nem akarunk nagyon pontos modellel dolgozni – általában elkerülhető egy megfelelő gyártásszervezéssel. Ilyenkor a vágási művelet egy önálló munkalapon lesz kiadva.
A bomló munkadarab lehet homogén, inhomogén és dinamikus. A homogén teríték esetén csupa azonos termék van a terítéken, az inhomogén esetben egy terítéken többféle termék van, de összetételük állandó, a dinamikus estben pedig minden alkalommal változhat a teríték összetétele. A dinamikus terítékkel rendelkező gyártásnál mindig raktárra történő gyártást alkalmazunk. A dinamikus terítéket általában maga a korszerű vágógép állítja össze úgy, hogy meg kell adni a kivágandó cikkeket és mennyiségüket, majd a gép a raktárkészlet alapján létrehoz egy optimális terítéket. Ha a gép elég korszerű, akkor a kivágandó cikkeket az ERP rendszer is átküldheti a vágógépnek. A kivágott elemeket készletre kell venni. Dinamikus terítéket nem szokás kézzel létrehozni. Ahhoz, hogy a kivágott termékeket készletre tudjuk venni, mindig, mindennek cikkszámmal kell rendelkezni.
A homogén és inhomogén terítékek már kezelheti az ERP rendszer. Kezelheti szálrendszerű gyártással és alkatrész szinten is. A szálrendszer esetén a bomló művelet is része a technológiának, az alkatrész gyártás esetén önálló gyártási utasításban szerepel. A terítékeket mindkét esetben törzsadatként kell létrehozni, majd a technológiában meg kell adni, hogy melyik terítéket kell alkalmazni. A teríték lényegében egy speciális szerszám. A vágás művelet azt jelzi a rendszernek, hogyan kell kiszámolni a terítékhez tartozó anyagszükségletet.
A bomló műveleteket az ERP rendszerek zöme nem támogatja. Ezen belül is ritka a szálrendszerű gyártás. Használatát úgy szokás elkerülni, hogy minden bomló műveletet tartalmazó elem önálló készletezhető cikkszámot kap, gyártásuk pedig önálló alkatrészgyártási kiírással történik.

Az egyszerű csomagműveleteket arányos művelettel szokás helyettesíteni. A művelet anyag és időszükségletét a csomag egy termékére vonatkoztatják, ami sok esetben elfogadható közelítés. Ha egy dobozba pl. 30 termék tehető, akkor a dobozszükségletet a technológia 1/30 értékben tartalmazza. Ez azt eredményezi, hogy 100 termék esetén a kiírt dobozok száma 3,33 lesz, de megadva hogy a termék darab egységű és nem törhető, a kiírás már 4 lesz. Ez ugyan valótlan időszükségletet fog könyvelni, de nagy tételszám esetén ez is elhanyagolható.
A leggyakoribb megoldásnál a cikkeket rezsianyagnak tekintik és nincs rá kiírás. Ez a gyártási fegyelem lazítását eredményezi.
A bontó műveletek nagyon elbonyolítják a termelésirányítási rendszert ezért csak kevés rendelkezik ezzel a képességgel.

 

A műveletek kezelése

Általános esetben a gyártási események sorozatát leíró gyártástechnológia hordozza a gyártás összes tulajdonságát, de az egyszerűbb kezelhetőség érdekében a tulajdonságok egy részét a művelethez is rendelhetjük.
Bizonyos tulajdonságok elválaszthatatlanul a termékhez vagy az alkatészhez tartoznak, ezek mindenképpen a technológiának az elemei maradnak. Ilyen az anyag, alkatrész, norma, termék vagy alkatrész rajz, leírás stb. Vannak azonban olyanok is, amelyeket a művelet tulajdonságaként lehet kezelni. Ezzel persze veszítünk a modell pontosságából, de sokszor ez vállalható.
A tanulmányrendszerben a műveleteket egy önálló törzsadat kezeli.

A kód és név megadása magától értetődik. A jelleg azonban többféle lehet. Mindenekelőtt lehet általunk nyújtott szolgáltatás és lehet bérmunka is. A művelet mellett lehet azonban részművelet is. Az elszámolás mindig műveletre történik, de szükség van a részműveletek és azok anyagszükségletének a megjelenítésére is. Ez különösen fontos, ha bonyolult terméket kell készíteni. A részműveleteknek mindig van normája, de elszámolásra kerülő norma nem feltétlen egyezik meg a részműveletek összegével. Ez arra jó, hogy a részműveletek összekötésére is adhassunk időt.

Részművelet megjelenése az elszámolóterminálon

Műveletcsoportot ritkán kell használnak, főleg a nagy, nehezem mozgatható vagy egyhelyben álló, nagy bonyolultságú termékek esetén van rá szükség.
Meg kell adni a művelet egységét. Mindig természetes egységet kell megadni. A rendszer a halmozott időértéket átszámolja majd emberszabású mértékegységre. Pl. 31864 perc nem lehet a munkalapon, óra vagy nap lesz rajta a szám nagyságától függően.
Megadható a ráállási és leállási időértékek. Célszerű ugyanazt az időegységet használni, mint a műveletnél. Ha ezeket a műveletnél adjuk meg, akkor elveszik a termék függése. Ha a ráállás termékfüggő, akkor vagy több műveletet kell létrehozni vagy a technológiában a norma után kell megadni az értékeket.

Az első kérdés, hogy ki fogja elvégezni a műveletet. A Művelet tábla munkatárs mezőjében megadható ugyan egy konkrét személy, de annak nem sok értelme van, mert ha csak egyetlen ember tud elvégezni egy feladatot az instabilitást okoz. Ámbár van ilyen. Megadható fix, dinamikus, eseti és dedikált csoport is. A fix csoport esetén a csoport tagsága állandó. A csoportot egy kijelölt személy vezeti, aki egyben az elszámolás felelőse is. A csoportból hiányozhat munkatárs (betegség vagy szabadság okán), de a csoport nem bővíthető, mert pl. nincs több munkahely vagy jelentős betanulást igényel a munka. Az eseti csoportba bárki betehető és kivehető. Ezt általában egy-egy konkrét feladatra szokás felállítani. Ilyen lehet egy leltározás lebonyolítása, egy szállítmány lepakolása, alkatrészek kitörése vágás után stb. A dedikált csoportot akkor kell létrehozni, ha egy gép működtetése több, speciálisan képzett embert igényel. Ha a dedikált csoportból valaki hiányzik a gép nem indítható el.
Minden csoporthoz kötelező csoportvezetőt kijelölni, akinek a személyét a rendszer nyilvántartja. A csoportvezető feladata a csoporthoz tartozó termelés elszámolása.
A műveletben lévő mező csak rámutat arra, hogy ki lehet a művelet elvégzője. A munkatársakat, az adataikat és a viszonyaikat a rendszer önálló törzsadatbázis kezeli.
Fejlett működés esetén a munkatársakat vezényeljük, ami egy önálló modul.

A következő fontos kérdés, hol kell a műveletet elvégezni. Lehet olyan művelet, amelyhez csak egyetlen munkahely tartozik és lehet olyan, amelyhez egy munkahely csoporthoz. Mindig van egy alapértelmezett munkahely, amelynél a munkahelyek csoportvezetője dolgozik.  Az operatív program csak annyit ír elő, hogy egy adott műveletet melyik munkahelycsoportnak kell elvégezni. Van olyan is amikor konkrétan munkahelyre és gépre ütemezünk, de ez nem szokás a PULL rendszerű gyártásnál.
Azt hogy mikor, melyik munkahely fog dolgozni egy automatizmus határozza meg. A munkatárs csak az vezénylés eredményét látja, választási lehetősége nincs.
A munkahelyeket önálló törzsadat kezeli.

Ez a megoldás a gépeket rendeli a munkahelyekhez és nem fordítva. Az ember az elsődleges! (Nagyértékű gép lehet fontosabb az embernél, de ebben a szegmensben nincs ilyen.) Egy munkahelyhez tartozhat egy gép, de tartozhat egy gépcsoport is és a gépcsoport összes gépének lehet saját munkahelye. Mindig van egy alapértelmezett gép, amelyhez mindig lesz feladatkiírás. Azt, hogy melygépek működnek és mit termelnek, azt az operatív program határozza meg.

Újszerű megoldás a műveletek eseményrendszere. A termelésirányítási rendszerek a műveletek egymást követő sorát tárolja. Emellett persze dolgozunk gyártási szálakkal, amikor az egymástól független műveletcsoportokat egymás mellett végezzük el, amivel az átfutási időt csökkentjük. De van olyan eset, amikor magából a gyártási modulból kell kilépni és kapcsolatot teremteni egy másik modullal vagy a környezettel. Erre szolgálnak az események. Itt írhatjuk elő, hogy a művelet megkezdésekor jelenjen meg pl. az elszámolóterminálon egy rajz vagy egy leírás, küldjön egy levelet, végezzen el segédműveleteket, jelenjen meg egy képernyőkép, induljon el egy program, töltse föl a vezérlőprogramot a gépre, tehet egy naplóbejegyzést, kérhet minőségellenőrzést, megrendelhet egy logisztikai műveletet, lejátszhat egy videót, felhívhatja a figyelmet munkavédelmi kérdésekre (de felőlem akár mondhat egy viccet is) stb. Valójában tetszőleges feladat elindítható. Ezek az események nem részei az alaprendszernek, hanem minden telepítéshez egyedileg kell kifejleszteni vagy testre-szabni. A korszerű adatbázismotorokban azonban ezek úgy oldhatók meg, hogy nem szükséges hozzá az ERP rendszer módosítása.
Az eljárással a program flexibilitása egy nagyságrenddel növelhető.
Esemény rendelhető a művelet elindításához, a részteljesítéshez és a művelet lezárásához, de akár a szünetekhez is.
Önálló elemként – esemény nélkül is – jeleníthetünk meg leírásokat. Ez arra az esetre való, ha nincsen realizálva eseménykezelés.
Az események sokkal inkább tartoznak a gyártási lépésekhez itt csak az egyszerűbb megoldások kedvéért van.

 

A pontosság kérdése

A pontosság növelése egyben a fejlesztési költség növelését is jelenti ezért mindig felmerül a kérdés, hogy van-e rá szükség.
Attól függ milyen mélységben akarjuk elemezni az adatainkat. Ha nem akarjuk, akkor legyen csak egy fajta művelet „a művelet” és áldja-vigye.
Más a helyzet ha a cég fejlődni akar.
A KKV szektorban a hatékonyság meghökkentően alacsony tud lenni. Ennek sok oka van, de kiemelném az az ipari kultúra alacsony színvonalát, a rossz munkaidő kihasználást és a korszerűtlen gépparkot.
Ha a munkaidő hatékonyságán szeretnénk javítani, akkor első lépésben rögzíteni kell az adatokat, ki kell elemezni, fel kell állítani egy fontossági sorrendet és ki kell dolgozni minden lépéshez egy megoldási módszert.
Azonban hiába van milliószámra adataink és a legkorszerűbb üzleti intelligencián alapuló elemzőcsomagunk, ha az adatok információtartalma kb. nulla.

A munkaidő kihasználtság pontos elemzéshez legalább a következő adatcsoportokra lenne szükség:

♠♠♠ A belépés és kilépés időpontját a beléptetőrendszer biztosítja. Ha ilyen nincs, akkor ettől el lehet tekinteni, ha csak nem része az ERP rendszernek, akkor csatolni vagy importálni kell. Ha nincs beléptetőrendszer, akkor ez a legfontosabb beruházás. Az átlagos magyar cég kultúra mellett a beléptetőrendszer nem nélkülözhető.
A munkaidő elejét és végét a műszakrend adja. Ha van beléptetőrendszer, akkor rögtön tudjuk a késések mennyiségét, ami mindig tiszta veszteség. A fejlett cégkultúra lehetővé teheti, hogy ha valakik lényegesen hamarabb érkeznek, átsorolhassuk őket egy másik műszakba (amit akár a kedvükért hozunk létre) vagy hasznosíthatjuk ezt az időt is. Ehhez az időszakhoz tartozik a munka felvételére való előkészülés, az elpakolás stb. Ennek a fordítottja történik a munkaidő végén.
Bár ez az időszakasz nem tartozik a munkaidőhöz érdekes eredményre vezethet a könyvelése és elemzése. A munkaidő vége és a kilépés tartományban van a túlóra is. Ekkor a MES tartomány is kilép a munkaidő végéből és a MES vége és kilépés szakasz közé esik a felkészülés a kilépésre.

 

♠♠♠ A munkaidő a vezényléssel kezdődik, ami akár jelentős idő is tud lenni. Olyan ERP rendszerre van szükség, ahol ez a szakasz hiányzik, mert a rendszer automatikusa vezénylést tartalmaz. Az esetleges csoportos vezénylésre a művezető időt utalványoz és méri is saját művezetői endszerében. Ugyancsak ekkor történnek a csoportos tájékoztatások is. A tájékoztatást a művezető tartja, de előtte utalványoz rá időt és méri az elejét és a végét. A tájékoztatás lehet szükséges nem termelő idő, de tipikusan veszteség.
Ezt követően a munkatársak felkeresik a munkahelyüket. Erre van egy munkahely függő rendszeradat. A többi időveszteség.
Ha a munkatárs nem olyan munkahelyen jelentkezett be, ahová vezényelve van, akkor a rendszer hibát üzen és kiírja, hogy melyik munkahelyre van vezényelve.

 

♠♠♠ A munkatárs az RFID kártyájával bejelentkezik a MES (Manufacturing Execution System) rendszerbe. Az összes időmérést a MES rendszer részét alkotó elszámolóterminál végzi.
Ekkor a munkahelyet fel kell készíteni a napi munka indítására, be kell kapcsolni világítást, fűtést, elszívót, ki kell készíteni szerszámokat stb. Ezt a feladatot és az időszükségletét a munkahely leírása tartalmazza, amely a ipari kultúra fejlesztő részrendszer meg is jelenít. Bár ez hasznos, de nem termelő idő. Ennek ellenére veszteségnek minősítam mert az ERP rendszernek alkalmasnak kell lenni ezeknek a rutinszerű feladatoknak az elvégzésére.

 

♠♠♠ A munkatárs Az RFID kártya segítségével kikéri az első munkát és felkészül a munka elvégzésére. Ekkor már látja, hogy mi a feladat, milyen anyagokat, szerszámokat kell használni, melyik gyártási sorban van a munkadarab stb. Ide tartozhat az is, hogy esetleg el kell mennie a munkadarabért.
Egy jól szervezett rendszerben ez nem a műveletet végző munkatárs dolga, hanem a gyártáslogisztikusé vagy a raktárosé. Ezért ez a művelet időveszteség is lehet.

 

♠♠♠ A START gomb megnyomásával elkezdődik a műveletvégzés. Ez már termelő idő. A munkatárs közben végez olyan tevékenységet, ami szükséges ugyan a termeléshez, de nem része a teljesítménynek. Ez ismétlődhet termékenként vagy gyártási csoportonként. Ez hasznos mellékidő, amit ráállásként a művelet adatai között (vagy a technológiában) kezelünk, de önállóan nem mérjük. Ha ez az idő összemérhető a műveleti idővel, akkor Batch műveletként önálló műveletet építünk a technológiába. A tevékenységet és időszükségletét a munkahely vagy a műveletleírás vagy a műveleti lépés tartalmazza.
Maga a tényleges műveletvégzés főidőnek számít.
A művelet(sor) végén történik a leállás, aminek a z idejét szintén tartalmazza a művelet. Itt történik a termékek elhelyezése a következő gyártási sorba vagy a készáruraktár átadó területére.

 

♠♠♠ A munkatárs a műveletet szünetekkel oly módon szakítja meg, hogy a szünet elejét és a szünet végét jelzi a terminálon. Ez lehet vezényelt szünet (technikai, kiszolgálási szünet, ellenőrzési szünet stb.). A vezényelt szünetet a művezető rendeli el és naplózza. A normál szünetek a reggeli és ebédszünetek, az EÜ szünet, valamint a cigarettaszünet.
A szünetek kezelését a cégdokumentumok szabályozzák, melyek a részét képzik a cég és ipari kultúrát emelő rendszer anyagának. Az ERP 4.0 nem könyveli a szünet célját. Maga a szünet nem termelő idő, de nem veszteség, azonban a műszakrendnél megadott engedélyezett szünetet átlépve a szünet maradéka már veszteség.
Technikai szünetet kezdeményezhet a munkatárs is, a terminálján lévő művezető és logisztikus hívó (és SMS-t küldő) gombok dokumentált szünetet eredményeznek.
A munka szüneteltetésének van egy másik fajtája, amikor a feladatvégzés közben átvezénylik a munkatársat. Ekkor részteljesítést lekönyveljük és be tud jelentkezni a vezényelt munkára. Ez nem szünet és nem vonatkozik rá az előírt szünet összes ideje.

 

♠♠♠ A művelet befejezése és a következő művelet kérése között is van egy automatikusan mért időtartam. Bár itt történhet anyagmozgatás, de ezt időveszteségnek könyveljük, mert a műveletvégzőnek nem lehet feladata a logisztikai tevékenység. Új feladatra nem tud készülni, mert még nem kérte ki.
Ez veszteség idő.

 

♠♠♠ Miután a művelet része volt a műveletről való „Leállás”, a munkahely menedzselését pedig végezheti az ERP rendszer is ezért ezt az időt is veszteségnek soroljuk eltekintve a korábban már megadott felkeresési időtől.

 

♠♠♠ A csarnok / telephely elhagyásának az idejét – bár szintén nem része a munkaidőnek, de miután automatikusan mérjük érdemes elemezni.

A veszteségek megszüntetése a tömbök elemzését követően történhet. Meg kell állapítanunk az egyes szakaszok tényleges tevékenységét, be kell sorolnunk hasznosságuk alapján és célirányosan meg kell szüntetni a veszteséget. Maga a munkanap szakaszaihoz tartozó tevékenység nagyon iparág függő lehet, de ezek a szakaszok szinte mindig megvannak.
Az elemzéshez pont elég egy EXCEL PowerPivot.

Tapasztalatom szerint a darabgyártás esetén a munkaerő 20%-a szinte mindenhol megtakarítható pusztán gyártás újra-szervezéssel. Esetenként sokkal több is. A jelenlegi bérszínvonal mellett azonban ez nem lehet cél. A gépek cseréjével és a kézműves folyamatok esetében célirányos egyedi gépek fejlesztetésével – az értékesítési teljesítmény megfelelő növekedése mellett – a bruttó nyereség növekedése jelentős lehet.
Ez azonban édeskevés az európai bérek eléréséhez.

Az adatok alkalmasak a normák eloszlásának az elemzésére is, ami az operatív hibákra is rámutathatnak. A teljesítési idők normál eloszlást követnek, az ettől való eltérés általában valamilyen működési vagy szervezési hibára utal. A veszteségek megszüntetése azonban sokkal eredményesebb lehet.