Első pillanatban hajlamosak vagyunk lebecsülni a magas kezelési komfort és az alacsony felhasználó terhelés fontosságát. Mindkettő abban jelenik meg, hogy disszipálja a felhasználó figyelmét és energiáját, ezzel nő a tévedés valószínűsége, ami ellenérzést vált ki a felhasználókból.
De van egy másik szempont is. A használtruha boltban, ahol napi 5 számát állítunk ki hót mindegy, hogy mekkora a kezelési komfortja a rendszernek. De gondoljunk arra, hogy rögzítünk évi 200 000 számlatételt. 200 nappal számolva ez 1000 tétel naponta.
Ennél a nagyságrendnél egy ostobácska billentyűkezelés vagy az egér igénybevétele a rögzítés során akár azt is eredményezi, hogy eggyel több munkatársra van szükség. Ez pedig egyetlen évben is többszöröse lehet az ERP licence költségének.
Az, hogy egy rendszer mennyire egyszerűen kezelhető vita tárgyát képezeti, ugyanis önmagában minden kezelési megoldás megtanulható. A probléma akkor jelentkezik, amikor az egyik programról átállunk egy másik programra, amelynek más a kezelési elve. A megoldást nyilván egy kezelési szabvány jelenti. Ilyen pedig van, és tetszik – nem tetszik ez a WINDOWS.
A kezelési elveket a fejlesztői környezet hozza megával, ami azt jelenti, hogy a fejlesztői környezet ismerete nagyon fontos. Vannak rendszerek (fejlesztői környezetek), amelyek tradicionálisan nem Windows kompatibilis és vannak, amelyeknek csak a korai verziói nem az (vagy nem teljesen az). A legnagyobb problémát mindenképpen az jelenti, ha a fejlesztői környezetet a kiadó már nem támogatja.
A felhasználói terhelés nagysága a fejlesztőkön múlik, ennek ellenére ne számítsunk arra, hogy egyedi fejlesztéssel befolyásolni tudjuk.
A kezelési komfort és a felhasználói terhelés megítélése fejlesztői önértékeléssel és teszteléssel történik. A kezelési komfort viszonylag egyszerűen lehet ellenőrizni, de a terhelést csak nagymennyiségű tétel rögzítésével és a rögzítési idő mérésével lehet értékelni.
Nekünk nem feladatunk megítélni, hogy egy kezelési elv jó-e vagy rossz. A feladatunk annyi, hogy rámutassunk ez ilyen, az pedig olyan. Dönteni a beruházónak kell, mégpedig az ár / teljesítmény arány alapján.
Ezt a döntésnél mindenképpen szem előtt kell tartani