Termelésirányítási megközelítések

Ha egy ERP rendszer ügyviteli része már 10-20 azonos nagyságrendű cégnél működik, akkor a sikertelenség oka egyértelműen a fogadó cég innovációs képességében keresendő. Van azonban néhány terület, amire ez nem igaz. Ilyen pl. a raktározás, ahol a speciális termékek és raktárak vezérlését a rendszerek többsége nem tudja kezelni és ilyen a termelésirányítás is.

Az, hogy egy ERP rendszer termelésirányítási modulja minden szakterületet jól kezel, az még mesének is túlzás. Egy iparág kiszolgálására készült rendszer egyszerűen nem paraméterezhető át egy másik iparágra. Sajnos még az sem biztos, hogy egy adott cégnél működő termelésirányítási rendszer meg fog felelni ugyanabban az iparágban tevékenykedő másik cégnek.

A termelésirányítási rendszer esetén több alaphelyzettel találkozhatunk.

• Talán a legérdekesebb, amikor még üzem és termelési tapasztalat sincs,
• aztán van olyan, hogy van ugyan termelési tapasztalat, de nincs termelésirányítási gyakorlat esetleg még stratégia sem,
• van olyan, hogy van termelési tapasztalat és irányítási tapasztalat is, van ERP rendszer termelésirányítási modullal, de a rendszert utálják és alkalmatlannak tartják a feladat elvégzésére és
• van, amikor minden úgy jó, ahogy van. (Ezzel most nem foglalkozunk.)

Más oldalról nézve, lehet, hogy nincs ERP rendszer és választani kell, lehet, hogy van ERP rendszer, de nincs termelésirányítási modulja vagy van, de nem alkalmas az adott iparágra, és lehet olyan is, hogy a meglévő ERP rendszerben van az iparágra optimalizált termelésirányítási modul. És lehet rengeteg átmenet ezek között.

Ezért a termelésirányítási feladat esetében elkerülhetetlen a cég helyzetének és igényének a pontos felmérése. Az hogy hogyan kell megszervezni egy termelési folyamatot az egy szakma, az hogyan kell gépre vinni, az is egy szakma, ilyen szakembereket lehet találni. De az, hogy ezek után az adott terméket és a gyártástechnológiáját is jól ismeri ez a szakember, az bizony elég valószínűtlen. Így általában szükség van egy a terméket és technológiát jól ismerő cégen belüli szakemberre is.  Ha a cégen belül ilyen szakember nincs (bár ez még nem akadálya a sikernek), akkor a beruházás kifejezetten kockázatos.

A felmérést követően lehet/kell készíteni egy technológiai leírást. Ez különösen akkor fontos, ha új a termék, új a technológia vagy új maga az üzem. Készíteni kell egy követelményjegyzéket is, amely részletesen tartalmazza az ERP rendszer termelési moduljával kapcsolatos elvárásokat. A követelményjegyzék azonban csak vázolja az elvárásokat, részletekbe nem tud bemenni. Tulajdonképpen ez egy szolgáltatás felsorolás. Ilyenkor a konkrétumokat és a részleteket az ERP szállítótól várjuk.

Ha ennél többre van szükség, akkor el kell készíteni a logikai rendszertervet, amely már pontosan tartalmazza a részleteket. A logikai rendszertervet tudja olvasni a beszállító, ill. a potenciális beszállító, de nem feltétlen (gyakorlatilag sohasem) tudja értelmezni a megbízó. Ez egy meglehetősen kockázatos helyzet. Ekkorra már sok időt és pénzt beleöltünk a termelésirányításba, de a megrendelő lényegében még most sem tudja mit is fog kapni. Ez különösen akkor érdekes, ha nincs számítógépes termelési tapasztalat sem, nincs gyakorlat a törzsadatok kialakításában, a műveletek megfogalmazásában, a műveletcsoportok kialakításában, a termeléselszámolási elvekben, stb.

Ekkor azt tanácsolom, hogy készítünk egy tanulmányrendszert, amely segítségével a megbízó teljes-körűen képet kap arról, hogy mit kér, és mit kap. A megoldás óriási előnye, hogy nem szakmai szövegeket kell olvasni, hanem leül és egyszerűen megnézi, hogy melyik termelési elv, mit jelent a gyakorlatban. Ha módosítást vagy egy új funkciót vagy szolgáltatást kér, akkor nem szakkifejezéseket kell leírnia, hanem azt mondja, itt e helyett, ez legyen. És miután vele szemben nem informatikus, hanem most termelésszervezési szakember minőségben áll valaki, az is rögtön tisztázható, hogy megalapozott-e az igény, miért hibás, ha hibás, így lényegesen gyorsabban alakul ki a végleges elvárás.

Miért egyszerűbb tanulmányrendszert csinálni a végleges rendszer helyett?

A tanulmányrendszer egy erre a célra való eszközzel készül, amellyel a fejlesztés sokkal egyszerűbb, rugalmasabb, gyorsabb és olcsóbb, mint a hagyományos eszközökkel. A termék működőképes, alkalmas a kialakított üzemi technológia és a technológia modellezésének a tesztelésére, a törzsadatok kialakítására és rögzítésére, a funkciók ellenőrzésére és magára a tesztüzemre is.

Bár a tesztrendszer tökéletes alkalmas a gyártásra és az elképzelések igények tesztelésére, de ez nem egy üzemi rendszer. Nem rendelkezik azzal a robusztussággal, megbízhatósággal és stabilitással, mint egy ERP rendszer, a képernyőképeket nem grafikus tervezi, nem bolondbiztos ezért a rendszer validálása, a technológia kidolgozása és tesztelése után át kell adni az ERP rendszer beszállítójának és azt kell mondani, hogy ezt kérjük.

Nincs az a rendszerterv vagy igényjegyzék, amely ezzel versenyezni tudna.

Számolni kell azonban azzal, hogy a Tanulmányrendszer a cég igényeit magas szinten elégíti ki. Előfordulhat, hogy ezt az ERP rendszer fejlesztője nem tudja vagy (üzleti megfontolásból) nem akarja megvalósítani. Esetleg a kivitelezés a megrendelőnek túlzottan költséges. Ilyenkor egy kompromisszumos megoldást kell keresni.

Volt olyan eset, amikor az első két elképzelés megvalósítása biztos bukást eredményezett volna, de a termelésirányítási rendszer elkészülte után. Ilyen akkor fordul elő, amikor a projekt vezetője nem rendelkezik termelésirányítási gyakorlattal.

Valójában ez módszer azért nem lényegesen drágább, mint egy éles rendszer fejlesztése, mert ugyanazokat a feladatokat így-is úgy is el kell végezni, csak ebben módszerben ezek egy részét előre hozzuk, másrészt az ERP rendszerek fejlesztői általában nem járatosok technológiák fejlesztésében és üzemek irányításában.

Felmérhetetlen az az előny, hogy a rendszert a megrendelése előtt ki lehet próbálni.