Könyvelünk, könyvelgetünk, na de mivel is

Az informatikai piacunkon van olyan nagy példányszámban eladott, sajnálatosan gyenge minőségű ügyviteli rendszer, amelyről mindenképpen szólni kell. Ezzel a belépőszintű programmal első alkalommal egy milliárdos árbevételű magáncégnél találkoztam, de most, a második alkalommal is több milliárdos fő-összegű intézménycsoportnál futottam bele.
A mindennapi életünket sok nagyon gyenge minőségű szoftver frusztrálja. A legtöbb állami nyilvántartási rendszer és működtetésük megdöbbentően buta, de ezt általában elintézzük azzal, hogy az állam rossz tulajdonos, ill. hogy a kötött bértáblák mellett nem lehet megfizetni megfelelően képzett fejlesztőket. Most azonban milliárdos magáncégről van szó, mely úgy került kapcsolatba a belépőszintű ügyviteli rendszerekkel, hogy megbíznak egy könyvelőirodát és nem ellenőrzik, hogy az milyen eszközöket használ. Ez azért sajnálatos, mert ezek a rossz eszközöket használó ügyviteli szolgáltatások kifejezetten akadályozzák a fejlődést.

Indulásként feltétlenül beszélnünk kell a szoftverek minőségéről és a minőség meghatározásáról. Nagy kérdés az is, hogy ez kinek a feladata, és kinek mekkora a felelőssége. Általában könnyen ki szokás jelenteni, hogy egy szellemi termék minősítése személyfüggő, esetleges, ezért nem feltétlenül megbízható.
Nos, ez nem igaz.

1967-ben megalakult Magyarországon is a Kiváló Áruk Fóruma és a 90-es évektől ennek szoftver ágazata is volt. A munka alapjait egy ~100 oldalas könyv tartalmazta, amely két kiadást is megélt (ahol a második már a tapasztalatok alapján javított kiadás volt). A szerteágazó munka minden szempontcsoportját önálló csapat vizsgálta. Volt példa arra, hogy – az akkor piacvezető és ma is jelentős ERP rendszer – főkönyvi szoftverében 5 oldal hibát írtunk össze, mégpedig egy hiba – egy-két sor rendszerben. Produkáltunk olyan hibát is, amelyre a fejlesztő azt mondta, hogy ilyen hibaüzenetet még sohasem látott. Egy másik, ma is jelentős ERP rendszer tulajdonosa elfogultsággal vádolt, ezért a vizsgálatot Szegeden megismételtette. Ott is megbukott. Tehát a minősítés nem csak szigorú, hanem megbízható is volt.
Ezt elmosta a megvalósuló piacgazdálkodás.

Mára a szakma sokat változott, megjelentek a komplex fejlesztő majd a tesztelő rendszerek, így bizonyos hibák szinte teljesen megszűntek, más minőségi komponenseket pedig már teljes egészében a kiválasztott fejlesztőrendszer és az alkalmazott adatbázis-kezelő határoz meg. Ezek a rendszerek azonban nem ellenőrzik és minősítik a gépkönyveket, a helpeket, a szoftverergonómiát, a felhasználói terhelést, a felhasználói megelégedettséget, a grafikát, a szoftver intelligenciát, stb. Miután ezt a fejlesztők sem teszik meg, úgy tűnik ezek minősége már nem is érdekes.
Magának a szoftvergyártásnak folyamata is radikálisan megváltozott. Anno igy nézett ki:

Azaz a marketing, majd az értékesítés csak a kész, gyártható termék meglétekor kezdődött.
Ez ma ilyen:

A marketing gyakorlatilag már akkor elkezdődik, mikor a szoftver alig több egy csalafinta ötletnél és a piaci megjelenéskor is épphogy használható. Ezt követik a frissítések, az „SP-k”, és ezek során alakul ki az igazán működőképes rendszer. A megoldásnak kétségtelenül hatalmas előnye van. Először is a fejlesztés jó részét maga a vevő finanszírozza meg, másrészt rengetegen vesznek részt a tesztelésben és a végső verzió kialakításában.

Sajnos a módszer elterjedése nagyon nagy károkat okozott. A legtermészetesebb dologgá vált, hogy egy szoftver itt-ott elszáll, hogy értelmetlen és érthetetlen üzeneteket küld, hogy nincs készen, hogy állandóan változik, és mire igazán beáll a működése, a felhasználó megérti a gondolatmenetét és megszokja használatát, megjelenik a következő „félkész” verzió.

(Ne higgyük, hogy ez csak a szoftveripar sajátossága. Az autószalonok „ülőpróbája” úgy keletkezett, hogy a luxus kategóriás gyártó Genfben kiállított autójába nem fért bele a motor, ezért egy hengert flexszel levágtak. Volt olyan közismert sportautó szerűség amelynek „SP1” nélküli kiadása a hidak lefutó ágában szó szerint elszállt. Még az áruházak is ezt követik. Amikor az ember már megtanulta az áruházban a termékek helyét nyomban átrendezik az egészet. )

Vélekedésem szerint ez okozza azt, hogy tízezrek dolgoznak olyan szoftverekkel, amit én nemes egyszerűséggel felhasználásra alkalmatlannak minősítek.

Mint ezt is.
Négy évvel ezelőtt sok más mellett a következőt találtam:

Ez mind hatalmas hiba, de a hiányzó számlaszám kiemelt figyelmet érdemel. A könyvelési adatok között több mint 700 olyan tételt találtam, amihez nem tartozott számlatükörbeli számlaszám definíció. Ezek úgy keletkeznek, hogy a rendszer megengedi az olyan számlatükör tétel törlését, amelyre már történt könyvelés. Persze rögtön felmerült a kérdés, hogy rendben, de akkor hogy jött ki a tartozik-követel egyenleg (ugyanis a számlatükör tartalmazza a számlaszám mérleg- és eredmény kapcsolatát). Úgyhogy ízibe kikértem a mérleget. A benyújtott mérleg hogy- hogy nem Excel-ben volt.

Akkor nézzük meg mi változott négy év alatt:

Hát ez nem sok.

Itt egy másik elképesztően nagy hiba:

A rendszer a helyi adók gyűjtőjébe szemrebbenés nélkül beletette a jövedelem elszámolási tételeket.
Lássuk be, ezt nagy munka lehetett így megcsinálni.

Nem ördögtől való vélekedés az sem, ha valahol rögtön találunk két hibát, akkor abban bizony sok van.
Például ezen is el lehet gondolkozni:

Lehet, hogy a HIFI berendezés tartozik a cégnek, vagy mi? Hogy is van ez?

Ki ebben a hibás?
Ez a könyvelőcég elsősorban nem is abban hibás, hogy ilyen szoftvert megvásárolnak, hanem abban, hogy kiadnak a kezükből egy ilyen főkönyvi kivonatot. A milliárdos cég abban hibás, hogy egy ilyen eszközt használó céget bíz meg a könyveléssel. (Megtalálja zsák a foltját.)

Azért ez komplexebb probléma. A minőségnél meg kell különböztetnünk kereskedői és gyártói minőségnézetet is. Ha egy ilyen szoftvert (a szóbeszéd szerint) több mint 20 000 példányban tudnak eladni és működtetni, akkor a kereskedő joggal értékeli egy kiváló szoftvernek. Miután évekig hozzá sem kell nyúlni és viszik, mint a cukrot, a gyártó is roppant elégedett vele. Minden gyártó ilyenről álmodik.

Nézzük most a felhasználói minőséget. Nos, ha a könyvelő simán kiad a kezéből egy ilyen főkönyvi kivonatot, akkor ez a szoftver neki is tökéletesen megfelel. Sőt, fizetni kell egy méregdrága könyvvizsgálót, aki mindig, mindent rendben talál. Ezt is. És ha rendszer nevére rákeresünk az interneten, akkor az első oldalon megjelenik egy hírhedt adótanácsadó cég, amelynek PHD-s munkatársa egy tanulmányban ismerteti ezt a kiváló terméket. Aztán itt van a NAV. Ez a szoftver megsérti a számviteli törvényt. Ha milliárdos cégek használnak ilyen minőségű belépőszintű szoftvereket, akkor talán beleeshetne már a NAV érdeklődési körébe is. De nem.
Akkor meg mi a baj?
Az, hogy van informatikai szakma és van szakmai minősítés is.

Vajon lehet ezen változtatni?
Lehet, de csak akkor lesz változás, ha a vevőkben kiépül egy magasabb igényszint, körültekintőbben vásárolnak, ha hibát találnak, akkor rögtön kijavíttatják és nem küszködnek hónapokig, évekig egy nyilvánvalóan rossz megoldással. Amíg a felhasználó nem igényli a jobb szoftvereket, addig a kutyát sem fogja érdekelni a termék minősége.
Tudjuk, hogy a felhasználók úgy érzik, ki vannak szolgáltatva a szoftverek fejlesztőinek, kissé tartanak is tőlük és általában saját felkészületlenségükben keresik a magyarázatot. Ezen kell változtatni. Mindössze azt kell megérteni, hogy egy felhasználásra alkalmas programban kezelői szinten nem lehet szoftverhibát okozni, és akármit is követ el a felhasználó, az nem vezethet nyilvánvalóan hibás eredményre és nem sértheti az irányadó szakmai és jogi törvényeket.